Aki szeret olvasni, az tudja, mekkora öröm lenne találkozni a kedvenc írójával. Akik a Szent Johanna Gimit, a Bábelt, az Akkor szakítsunkat vagy a Bexi-sorozatot szeretik, azoknak, most hatalmas örömben lehetett részük, hiszen Leiner Laura (az előbbi könyvek írója) a dedikáló körútja során elérkezett Tatabányára is. Május 19-én a Vértes Centerben találkozhattunk vele 13 órától 15 óráig.

Már messziről lehetett látni a hatalmas sort, ahol sok lelkes olvasó könyvvel a kezében várakozott. Az elején fél óráig kellett sorban állnunk, utána már egyre kevesebbet, mert fogytak el az emberek. Amikor a sor felénél voltunk lehetett látni Laurát, fekete hajjal és fekete ruhában. Ezután hamarosan odaértünk. Miután aláírta a könyveinket közös képet csináltak és jöhetett a következő.

Hatalmas öröm volt számunkra ez a találkozás és remélem, hogy nem utoljára jött Tatabányára Laura. 😀

Boros Julianna 6.b
Kecskés Melitta 5.d
Márton Kata 6.b

 

A VÁCI-HÉT

Koncert a Váciban

A Váci-hét keretein belül került megrendezésre az érdekességek napja. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az eseményen én lehettem a konferanszié. Hogy miről is szól az érdekességek napja? Minden évben másról.  Ebben az évben a tehetségek bemutatása volt ennek a napnak a célja. Iskolánk tíz diákja lépett fel, és mutatta be tudását valamilyen hangszeren.

Safranek Ádám – gitár

Szmrtyka Sára – zongora

Molnár Lilien – fuvola

Varga Béla – szintetizátor

Deli Márk – gitár

Gerencsér Patrik – gitár

Kiss Georgina – gitár

Horváth Szilvia – zongora

Bánki Bianka – ének

Fatalin Julianna – zongora

A jobbnál jobb előadások után az emberben egy kérdés merült fel: Én miért is nem tudok játszani valamilyen hangszeren?

Hozzám legközelebb mégis a legutolsó fellépő csapat állt, mivel a rock bandában két régi színésztársammal találkoztam. Fergeteges bulit csaptak.

Az előadások színvonalasak voltak. Reméljük, lesz még alkalom hallani a tanulókat iskolai vagy akár országos rendezvényen.

Horváth Róbert

8.b

Mozi a Váciban

Május 8-án került megrendezésre a Váci-hét egyik programja, a 3D-s mozizás. Ez annyit jelentett, hogy minden osztály megnézhetett egy kb. 45 perces filmet.

Nagyon érdekes volt a dokumentumfilm. Az első videóban betekinthettünk Görögország legszebb szigetének, Zakynthosnak az élővilágába. A következő rész az európai Grand-Canyont mutatta be, amely Svájcban található. A film vége mókásabb helyszínekre vezetett minket. Megnézhettük a Dinó-parkot és a közelében fekvő kalandparkot is. Az utolsó helyszín volt a legérdekesebb a bécsi Práter vidámpark. Átélhettük, milyen érzés a legfélelmetesebb hullámvasúton ülni, valamint láttuk a tenger alatti világot és az Északi-sark kicsi másolatát. Megtekinthettük még az egyik leghíresebb óriáskereket is.

Szerintem nagyon jó volt ez az óra, sok érdekes dolgot tudhattunk meg.

Márton Kata 6.b

A túranap

Végre egy oktatás nélküli nap!

Reggel ugyanúgy érkeztünk mint egy tanítási napon csak külön sorakoztak, akik bicóval mentek ki és külön, akik busszal.

A bicósok 5 percenként indultak. Az én osztályom 7:35-kor indult. A bicikliúton mindenki „rendesen” viselkedett,volt pár baleset is, dehát ez ezzel jár.

A  buszosok  7:50-kor indultak . (Róluk többet nem tudok, mert én biciklivel mentem)

Amikor mindenki odaért Tatára, egy kis pihenőt tartottunk.

Mindegyik feladatot kiosztó tanár-„állomásfőnök”- más-más nevű madár volt.

Volt olyan feladat, ahol műanyag pohárral kellett vizet átvinni egyik vödörből a másikba, volt totó, volt növényhatározás, kirakó, célbadobás, betűrejtvény.

Ameddig a többi csapat végzett, lehetett tornázni, fagyit enni. A verseny után mindenki szusszanhatott egyet, vagyis szabadfoglalkozás volt.

Mi ez idő alatt mentünk egy tókört biciklivel, és kacsáztunk a tavon.

Hazafelé már mindenki nagyon fáradt volt, ezért egy picit lassabban haladtunk, de mindenki mosolygott, mert egy jó napot tudhatott maga mögött.

Remélem, jövőre is lesz ilyen.

Kecskés Melitta 5.d

 

Farsang, farsang, farsang!

 

Február 12. Egy nap, amikor az iskolában a felső tagozatosok százai készülődnek a farsangi bulira. A legtöbb osztály ilyenkor csoportosan öltözik be. Szinte az összes lány azt kérdezi magától:”Milyen ruhát vegyek fel?”. A  női mosdóból pedig a: „Smink kell, smink!”-mondat szűrődik ki. Nos, igen. Az  én osztályom  nem az efféle problémákkal törődik most, hanem a fellépésünkkel. De ez nem az az unalmas, állva elalszok előadás lesz ám. Osztálytársaim a humort, a mozgást és egy közkedvelt sportágat, a szinkronúszást sűrítik bele egy műsorba. Az első két próba kínkeserves volt, finoman szólva… még nem volt elég pontos. Később már mindenki engedett a feszültségből, így sokkal jobb lett a produkció is. A fellépés közeledtével rettenetesen izgultunk. Jó, én csak nevettem. De hát végül is én nem szerepeltem, csupán a vizet tartottam :-)! . „Indulás!”-hangzott el ofőnk hangja., mintha azt mondaná:”A fehér cápa aranyos és kedves, nyugodtan meg lehet simogatni.”. Majd elkezdődött a különböző előadások sora. Minden volt itt, esküvő, temetés, rock and roll, zombik stb. Majd mi jöttünk. Víz nélküli szinkronúszást adtunk elő. Én és egy másik osztálytársam tartottuk a vizet. Hangos tapsvihar jelezte, hogy királyak sőt! eszméletlenek voltunk. A produkciók után kezdődött a diszkó. Mindenhol fények, hangfalak, emberek. Felszabadult tánc, rohangálás, torták, sütemények…Nagyon jó buli volt.

Boros Julianna 6.b

 

                       Idén 192 éves a Himnuszunk

1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc a magyar Himnuszt.Ennek emlékére 1989-től január 22-én ünnepeljük A magyar kultúra napját.Iskolánkban egy remek műsort hallgathattunk meg egy pár felső tagozatos előadásában. A műsor elején a Himnusz első versszakának közös szavalására buzdítottak bennünket, ezután Vörösmarty Szózatát hallgathattuk meg, végül egy zenés produkcióval zárult a megemlékezés.A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza.Kölcsey Ferenc 1823 januárjában írta hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust. Először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg. A Himnusz megzenésítésére 1844-ben került sor pályázat keretében, amelyet Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház karmestere nyert meg a zsűri ítélete szerint.  

Kecskés Melitta

5.d

 A csokoládé és a fogalmazás kapcsolata

Hogy miért éppen csokoládé? Mindent megtudunk idejében. Tehát kezdjük az elején!

Az évente megrendezésre kerülő Megszólal a képzelet című fogalmazásíró versenyen a szerkesztőség egyik tagja is képviselte iskolánkat  három másik felsős tehetséges kis vácis diák mellett. Elég furcsán érezhették magukat, mivel új kihívások előtt álltak egy idegen helyen. Az idegek pattanásig feszültek. Amint beléptek, egy igen furcsa illat csapta meg az orrukat: A félelem szaga. Sorszámokat kaptak, mint a rabok,majd bevezették őket a „celláikba”, ahol évfolyamonként voltak szortírozva.

A verseny kezdetén – az asztalra tekintve – maguk előtt találtak egy gyermekitalt, egy papírlapot és egy csokoládét.

Ekkor kezdődött a „küzdelem”.

Képeket kaptak és választaniuk kellett, hogy mivel akarják gondolkodásra és írásra serkenteni agysejtjeiket. A szerkesztőség tagja elmondása alapján a kép, amit ő választott egy olyan festmény volt, amelyen egy kis erdő látható egy pajtával. Ez őt arra inspirálta, amire nem sok mindenki gondolt volna. Erre a képre Ő egy háborús drámát kerekített. Művével sikerült megszereznie az előkelő III. helyezést.

A képzelet játéka

(A halálos verzió)

Mondhatjuk, hogy történelmünk csaknem legsötétebb korszakát éltük. A világot elöntötte a fájdalom, a kín és a szenvedés. 1944-ben már mindenki vágyott a nyugalomra. Hősünk is ebbe a csoportba tartozott. Hősünket hívjuk egyszerűen Ripleynek. Sokat megélt fiatalember volt, akit nem volt könnyű meglepni, de ami most következett, arra sehogy sem lehetett volna felkészülni.

Testvérét csak négy hete vesztette el, egy olyan balesetben, amely az emberi tényezők kiküszöbölésével elkerülhető lett volna.

Egy félreeső francia kisvárosban tengette napjait katonaként.

Egy festői házba keveredett. Gyönyörű volt. Kis kert, kis fészerrel benne egy régi motor. A kis kert telis-tele rózsával és liliommal. Az összképet csak a ház falán tátongó lyuk csúfította el.

A leggyönyörűbb mégis a ház mögött elterülő tölgyes volt. Reggelente a madarak csiripeltek, délben a géppuskák ropogtak szakadatlan. Mígnem eljött az este. A fegyverek elhallgattak, és a tücskük muzsikája töltötte be a kisvárost.

Ripley éppen a teraszon ücsörgött, és hallgatta a madarak énekét, mikor hirtelen egy ember alakját pillantotta meg a fák között. Nagyon ismerős volt neki ez az emberalak. Úgy vélte, hogy ez nem lehet más, mint hőnszeretett testvére. Ekkor elnyomta magában az érzést, arra gondolva, hogy csak a képzelete játszadozik vele. Elment hát, és elkezdett kártyázni bajtársaival annak érdekében, hogy gondolatait más útra terelje. Egész nap kártyáztak, és hallgatták a gépmadarak halált osztó rikácsolását. Eljött újra az este. Hősünk ismét kiült a teraszra „friss levegőt” szívni, de amint kiment, szeme újra egy emberi alakon akadt meg. Ezt már nem bírta. Ezért inkább lement a fészerbe. Azt tervezve, hogy gondolatait a régi motorra tereli, ezzel is lekötve figyelmét és érzéseit. Este a fészerben hajtotta álomra megfáradt fejét.

A következő nap nagy részét ismét a pajtában töltötte. Meglepő módon a gépmadarak mai koncertje elmaradt. (Ez rosszat sejtet) Ennek következtében egész álló reggel háborítatlanul dolgozott a fészerben. Barátai egy pókerpartira invitálták, amire nem tudott nemet mondani.

Hosszas játék után Ripley szegényebben, de bölcsebben távozott az asztaltól.

Bátorságot gyűjtött, és kiment a verandára. Szeme ismét megakadt az alakon. Mondhatjuk, hogy a póker alatt elfogyasztott whisky, vagy esetleg nem is tudom, talán a kíváncsiság arra indította, hogy nézzen utána az alaknak.

Barátainak nem szólva, indult el az erdősáv irányába. Már nagyon közel járhatott, amikor egy szívbe hasító dörrenés hallatszott. Hősünk élettelenül rogyott a földre. Szegény srác a saját hibájából lelte halálát.

A képzelet játéka hősünk esetében tragikus véget ért. Akit testvérének hitt, csupán egy korhadó fa rönkje volt.

Hősünk egy olyan háború értelmetlen áldozata lett, amely értünk zajlott.

Ha hisszük, ha nem. Ő és milliónyi társa azért adta életét, hogy mi most szabadon és békében élhessünk. Ahol a legtöbbünknek nem kell szembenéznie egy háború okozta szenvedéssel. akiknek mégis annak a kitartás mellé csak egy dolgot tudok javasolni: Tartsa tisztán az elméjét.

Horváth Róbert 8.b

A jégpályán

 

 

 

A világon az egyik legismertebb téli sport a korcsolyázás. Ilyenkor a gyerekek és a felnőttek egyaránt mozoghatnak.

Az osztályunkkal már régóta terveztük, hogy elmegyünk korcsolyázni. Ezt végre meg tudtuk valósítani, mert egy szép keddi napon a délelőttöt a jégpályán töltöttük. A legtöbben hamar belejöttek, és gyorsan szelték a köröket. Voltak viszont olyanok, akik most léptek először a jégre, de ennek ellenére ők is élvezték. A korcsolyázásra szánt idő sajnos hamar eltelt, és vissza kellett indulnunk az iskolába. Ezen a napon elég sokat mozogtunk, mert egy óra pihenés után a vízbe ugrottunk és úsztunk. A nap nagyon jó volt, de igen fárasztó. Sokat nevettünk, és jól éreztük magunkat. Remélem, lesz még egy ilyen nap ebben az évben.                                      

                                                                                  Márton Kata

                                                                                           6.b

 

Egy kis fa és képzelet

Ötvösnek tanult, a bábos szakmába véletlenül került. Mivel éppen nem talált munkahelyet, bekopogott a bábszínházhoz, ahol éppen volt egy szabad állás. Grosschmid Erik, bábtervező mindig olyan munkahelyre vágyott, ahol szabadon szárnyalhat a képzelete, sokféle anyaggal dolgozhat, és jól felszerelt a műhely.  Grosschmid Erik fiatal kora dacára sok mindent megtapasztalt már bábtervezőként. Amellett, hogy mesterségbeli tudását számos, különféle motívumkincsből építkező darabban volt alkalma kipróbálni, bátran tudott szakítani a kőszínházi kötöttségekkel.

Egy őszi reggelen osztályfőnökünkkel, Márti nénivel elindultunk az Agorába, hogy megtekintsünk egy bábkiállítást. A kiállított bábok fából, szövetből és szemétből készültek. Akadtak közöttük ijesztőek,  képzeletbeli lények és aranyos mesefigurák is,  de az én személyes kedvencem a Pinokkió báb volt. Szívesen emlékszem vissza erre a napra.

Zentai Ivett 7.b

Halloween-verseny a Váci iskolában

November 7-én került sor az éves szinten megrendezésre kerülő vácis angol nyelvű csapatversenyre, amelynek idei témája a Halloween-i ünnep. Ezen a versenyen négyfős csapatok versengtek egymással a jobbnál jobb helyezésekért és díjakért. Idén 6 iskola diákjai érkeztek a megmérettetésre, köztük a vácis csapat is. 4 helyszínen mérhettük össze erőnket, izgalmas feladatok keretein belül. Volt itt érdekes totó, akadálypályás tollbamondás és még sok egyéb feladat. A versenyen iskolánk csapata az igen előkelő 2.helyezést szerezte meg, de csupán hajszál híján előzött meg bennünket a Jókai Mór Általános Iskola.
Összességében szerintem izgalmas és tartalmas délután volt, és remélem a jövőben is rendez ilyen fajta versenyt iskolánk.

Vimrázy Gergely 8.a