Erdély – 2023. május 11-15.

nap: Hajnalban indultunk a hosszú útra. Az első megállónk Aradon volt. A Megbékélés Parkjában megtekintettük Zala György Szabadság-szoborkompozícióját, és megemlkeztünk a 13 radon kivégzet tábornokról, valamint a többi áldozatról. A hátralévő hosszú úton érintett települések (például: Déva) történetét, érdekességeit élményszerűen meséltük el a gyerekeknek. Marosvásárhelyen megnéztük a Kultúrpalotát és néhány köztéri szobrot. A szállásunk mind a négy éjszakán Korondon volt két, egymáshoz közeli panzióban. Az előzetes tervnek megfelelően megérkezésünk után a szomszédos étteremben fogyasztottuk el az ízletes vacsorát.
nap: Reggeli után Korondon volt szerencsénk a híres Józsa János fazekasmester műhelyében látogatást tenni. A szemünk előtt kelt életre az agyag: csodálatos kerámiák születtek a mester keze nyomán. Egy kedves néni megmutatta nekünk, hogyan díszítik különböző technikákkal a cserépedényeket.

A Korondi Szakközépiskola aligazgatója ötödik évfolyamos tanulók közreműködésével mutatta be nekünk a környék adottságait, történetét, lehetőségeit. Kérdezhettünk is a helyi viszonyokról, társadalmi együttműködésről, az oktatás helyzetéről. Meg is vendégeltek minket.

Egy hosszú séta után elértük a Csiga-dombot. A lábánál lévő gyógymedencénél elfogyasztottuk az ebédünket, majd a lenyűgözően szép aragonitbánya maradványait tekintettük meg. A sós víz megkóstolása után értük el a kilátót.

Visszafelé az Árcsó-kút borvizét ízleltük meg, majd Máté Károly taplászmester tartott nekünk rendkívül érdekes előadást a taplógomba hasznosításának módjairól. A szabadfoglalkozás után közösen fogyasztottuk el a finom vacsorát.

nap: Reggeli után busszal indultunk a Madarasi Hargitához. Hóesésben traktor vontatta szekéren közelítettük meg az ösvényt. Az 1801 méter magas „Nagy Csúcsra” érve elképesztő mennyiségű kopjafát, keresztet találtunk. Az egyiken Tamási Áron (kinek síremlékét később tekintettük meg) szavait olvashattuk: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan”. Vácis csoportunk szintén emléket állított látogatása alkalmából. Mindannyiunkat lenyűgözött, hogy odaföntről szinte az egész Erdélyi Medencére ráláthattunk – az információs táblák segítségével a gyerekek azonosították be a környező hegyvonulatokat. Ezután egy különleges meglepetésben volt részünk: egy székely huszárcsapat tisztelgését követően énekeltünk együtt néhány magyar katonanótát.

A következő megállónk Székelyudvarhely volt, ahol a szoborparkban felelevenítettük történelmi tudásunkat.

Szejkefürdőn végigsétáltunk az Orbán Balázs síremlékéhez vezető 16 székelykapu alatt.

A napot beszélgetéssel, az addigi élmények felidézésével zártuk.

nap: A parajdi sóbánya meglátogatása rendkívül emlékezetes élmény. A lépcsőzés után feltáruló csarnok, a tiszta levegő, a sok szórakozási lehetőség lenyűgözte a gyerekeket. Meglepődtek azon, hogy még „templomot” is kialakítottak a föld alatt. A Tatabányán nagy tiszteletnek örvendő Szent Borbála szobrainak megtalálása örömmel töltötte el a kis diákcsapatot.

Természetesen nem hagyhattuk ki az erdélyi kürtőskalács-kóstolást sem.

Szovátán körbesétáltuk a Medve-tavat, majd pisztráng-lesre indultunk.

Ezt követően az erdélyi Atlaniszba, az elárasztott Böződújfalura érkeztünk, ahol megemlékeztünk a borzalmas falurombolásról.

Kőrispatakon megismerkedhettünk a szalmakalap-készítés titkaival, majd fotókat készítettük a világ legnagyobb szalmakalapjának másolata alá bújva.

Utolsó erdélyi esténket táncos mulatsággal zártuk.

nap: Elköszönve házigazdáinktól hajnalban indultunk az UNESCO világörökség részeként is elismert Segesvárra, ahol felsétáltunk az óvárba, megemlékeztünk Boldog Apor Vilmos vértanúról. Meglátogattuk a középkor óta működő óratornyot, majd Petőfi Sándor szobránál idéztük fel a költő végnapjainak körülményeit.

Ezt követően Tatabánya felé indultunk. Mindannyian fáradtan, de csodálatos élményekkel, új ismeretekkel, benyomásokkal, kapcsolatokkal gazdagodva, örök emlékekkel tértünk haza.